Nézzük. Mármint a Pletykafészket. Tipikusan egy olyan sorozat, ami ellen az elején bőszen ellenkezünk, hogy "demieztnemakarjuk", aztán meg az első pár rész után azon kapjuk magunkat, hogy beszippantott, és már csak azon jár az agyunk, hogy ugyan mit csinál legközelebb Chuck Bass. Merthogy ő fogalom, ikon, valaki, akit sohasem fogsz megérteni, és talán pontosan ebben a megfoghatatlansága, az a valami, amiért lányok milliói epedeznek. De tényleg. Huszonévesek, meg harmincasok kapkodják bőszen a pattogatott kukoricát esténként a kanapén üldögélve a GG-t nézve, azon morfondírozva, hogy ugyan mikor jönnek össze végre Blairrel.

De lehet, hogy egy részt sem láttál még. Lehet, hogy pasi vagy, és soha nem is fogsz ilyeneket nézni.. Tök mindegy. Van a neten egy videó, valami, ami számomra elképesztően inspiráló, feltölt energiával, és úgy gondoltam, hogy érdemes megmutatnom Nektek. Engem mindig arra motivál, hogy megvalósítsam az én nagy álmomat, és legyek nyitott, hogy képes vagyok arra a fajta kreativitásra, amire a Gossip Girl - továbbiakban GG - forgatókönyvírói képesek voltak.

Hiszen ha valami jó, annak híre megy. Ha valaminek nagynak kell lennie,
ha valaminek hatnia kell az emberekre, az hatni fog. Senki sem fog tudni kifogni rajta.
Sem a kritikák, sem a negatív lehúzó hullám, semmi. Aminek emberek életét kell megváltoztatnia, aminek hatással kell lenni az érzelmeidre, aminek el kell hitetnie veled, hogy lehet másképp, hogy lehetsz szerelmes, hogy van még értelme, az bizony tömegeket fog érinteni. Egyszerűen csak bele kell tenni a munkát, és hinni abban, hogy bármilyen nehéz is az elején, megéri csinálni. Hiszen egyetlen mosollyal készített dolog sem vész kárba.

A Blairt játszó színésznő, Leighton Meester be is vallja a videóban, hogy nem gondolta volna, hogy képes lesz ezt a karaktert eljátszani, tekintve, hogy ő egy teljesen más világban nőtt fel - az Ellen show-ban vall arról, hogy édesanyja amikor őt szülte, épp börtönbüntetését töltötte, mert belekeveredtek valamilyen drog ügyletbe. Beszél arról is, hogy azóta szülei megjavultak és tisztességes állással tartják el magukat.. És persze rögtön hozzá is teszi, hogyha valamit nagyon szeretnél, bárhonnan jössz, elérheted. Erre valóban ő - és a sorozat- legjobb példa.

Persze, gondolnánk, az, amihez Josh Schwartz (producer, forgatókönyvíró) nyúl (a Narancsvidék fűződik a nevéhez, ő a legfiatalabb személy a sorozatgyártás történelmében, aki az egyik legnézettebb sorozatot tette le az asztalra, valahol egyébként azt is olvastam, hogy képzettsége sem volt hozzá, ezért elég szkeptikusan álltak hozzá), nem lehet rossz dolog, de azért ez ennél jóval összetettebb. Nem volt egyszerű az útjuk. Kezdetben a forgatási engedélyek megszerzésekor is komoly ellenállásba ütköztek, ám idővel letették a névjegyüket az asztalra, és egyértelművé vált, hogy amennyiben szerepelsz a filmben, akkor számítasz. Igaz ez a márkákra, a zenére, a ruhákra, a helyekre, ahol az éjszakáikat töltötték.

A zsenialitás nemcsak abban rejlik, hogy szuperül vannak megírva a sztorik és a karakterek, hanem abban is, hogy mindig az aktuális hullámot mutatják be, így a céljukat, miszerint ők szerettek volna az új "fashion TV serie" lenni, tökéletesen összehozták. Olyan, mintha megvennél egy magazint, ami bemutatja azt, hogy hova menj, ha éhes vagy, mit hallgass, ha zenére éhezel, mi az, ami most dübörög a rádiókban.

Imádom a dokumentumfilmeket. Bemutatnak mindent, amit csak azok tudhatnak, akik benne éltek, benne dolgoztak. Ha nem elégszel meg azzal, amit látsz, akkor érdemes elmerülni bennük néha. Számomra mindennek a mélység ad értéket. Az, hogy látod, hogy mennyire törékeny ötletként indult el a sorozat, hogy a pilot idején egyáltalán nem volt biztos, hogy megvalósíthatják, és bizony a következő évadok forgatása is mindig kérdéses volt. Az pedig, ahogy a színészek mesélnek arról, hogy őket mennyire meglepte a hirtelen robbanás, emberközeli, valami olyan, ami arra motivál, hogy te is képes vagy rá. Ők is hétköznapi emberek, nem a high classs világából jöttek, másban nőttek fel talán mindannyian, de két zseniálisan tehetséges forgatókönyvíróval a hátuk mögött tökéletesen be tudták mutatni a hibátlanul megírt karaktereik által azt a világot, amiben valóban csak az elit vesz részt.

A tökéletes eredmény elérése érdekében Stephanie (producer, forgatókönyvíró) beköltözött a Carlyle Hotelbe, és ott figyelte az embereket. Egyébként érdekes, hogy ez az egyik legkevesebb képet tartalmazó hashtag az instagrammon (carlylehotel), bizonyítva, hogy a felső tízezer magasan tesz arra, hogy becsekkoljon, képeket osszon meg arról, hogy épp milyen luxusban él.. Zárt világ az ő világuk, ennyire zárt, és talán pontosan ezért érdekel minket annyira, hogy mi van a privát instagram profilok mögött, hol szállnak meg, mit hallgatnak, kikkel barátkoznak, milyenek a kapcsolataik, milyen zenét hallgatnak, és milyen eldugott helyeken megrendezett elit, VIP partikba járnak.

Stephanie mesél arról is, hogy nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy egy ötletből, egy jól megírt karakterből mit tudnak a képernyőre varázsolni a pulcsiban és farmerban megérkezett, teljesen más világban szocializálódott fiatalok. A sorozat hat év alatt repítette őket abba az osztályba, amit eljátszottak, megkaptak mindent, amire szükségük volt, amire valaha is vágytak. Talán a vonzás törvénye, talán a tökéletesen összecastingolt szereplők, a lelkességük az oka annak, hogy ennyire sikeres lett a sorozat. Otthon érezték magukat benne, imádták a ruhákat, ahogy Blake Lively is meséli, minden alkalommal, amikor egy újabb évadra meghosszabbították a szerződésüket lelkesen örömködtek, hogy igen, még egy évad, még egy év New Yorkban!

Idővel aztán egyre több rajongó állt mögöttük, egyre több paparazzi várt rájuk a forgatások után, arról nem is beszélve, hogy rajongók hatalmas tábora rohamozta őket meg, így hamar eljött az a nap, amikor úgy döntöttek, biztonsági őrökkel védik őket. Mindez számukra is megdöbbentő volt, ugyanis benne éltek egy sorozatban, aminek fel sem tudták mérni akkor a hatását, egészen addig, amíg nem szembesültek vele. Azzal, hogy Obama beszél róluk, azzal, hogy billboardokon köszön vissza az arcuk, vagy épp újságok borítóin szerepelnek. Annyira őszintén és lelkesen mesélnek róla, hogy elhiszed, ők is egy a sok közül, ugyanolyan fiatalok, mint te vagy én, egyszerűen csak szerencséjük volt, jó helyen voltak jó helyen, tettek azért, hogy valóra váljon az álmuk, és tessék. De azt sem szabad elfelejteni, hogy pl. Leighton Blair szerepére vagy 2Ox pályázott, most meg senki sem tudna tőle jobbat elképzelni erre a szerepre. Ő egy dolgot tudott, méghozzá azt, hogy nagyon akarja ezt a szerepet, és bármit megtenne érte. Meg is tett.

Ők ketten példaképek. Zseniálisak. Emlékszem, 15 lehettem, amikor néztem a Narancsvidéket, és minden rész elején és végén ott volt Josh Schwartz neve. Aztán jött még egy sorozat, meg még egy. Ott is láttam őt. Aztán valahogy szép lassan becsúszott az életébe a Gossip Girl könyveinek egyike, azt követően pedig maga a sorozat. "A Sex és New York óta egy oylan film sem volt, ami New York romantikus oldalát így át tudta volna adni."

Hiába, hogy egy teljesen más világot mutat meg nekünk, valahogy mégis könnyedén bele tudunk helyezkedni, hiszen a nap végén mindannyian ugyanazokkal az érzésekkel küzdünk. Szeretünk, szeretve vagyunk, szomorúak vagyunk, vagy épp csalódottak.. Teljesen mindegy, hogy mennyi pénzed van, ugyanazokat a folyamatokat tapasztalod meg és éled át, csak épp más a díszlet. Ez tipikusan egy olyan díszlet, ahová alig kaphatsz betekintést. Gyakorlatilag elég a közösségi médiát alapul venni, nem nagyon látsz olyan milliomost, aki gyakran posztol arról, hogy épp hol jár, hol száll meg, mit iszik, vagy mit eszik.. Ez egy annyira zárt kör, egy olyan élet, ami egyértelműen érdekli az embereket, pontosan a "titkossága" miatt. Ezért egy tökéletes kiegészítő Gossip Girl alakja, aki minden lépésüket követi, és meg is osztja blogján. Egyébként akkor, amikor a történetet írták Perez Hilton vagy épp TMZ nem is létezett. Kizárólag az írónő fantáziájából született az egész.

Tetszik az alázat, amivel a szereplők mesélnek a forgatásokról, a sorozatról, az, hogy nincsenek elszállva, hogy őszinték, de leginkább az, hogy valóban egyszerű, hétköznapi emberek, akik a mai napig megdöbbenten tudnak mesélni azokról a dolgokról, amik velük történtek. Talán pontosan ezért lett sikeres. Azért, mert mindenüket belerakták és beleadták, hittek abban, hogy jó lesz. És persze azért, mert volt köztük egy magyar is.. Méghozzá Jessica Szohr, akire méltán büszkék lehetünk, hiszen a privát életben sokáig alkottak egy párt a világ egyik legszexibb pasijával, Ed Westwickkel.

- HW