Tegnap volt egy érdekes beszélgetésem, ahol az illető hosszaszan azt ecsetelte, hogy nem érti, hogy az embereknek miért kell motiváció. Mondta, hogy elolvasta a blogot, megnézte a videókat, amikről írok, de valahogy nem áll össze neki a kép. Nem érti, hogy miért szükséges a motiváció. 

Azt persze elfelejtette, hogy attól, hogy ő gyerekkorától kezdve tökéletesen tisztában van a céjlaival, nem jelenti azt, hogy ezzel mindenki így van. Sokan még akár 3O felett is remegve ülnek esténként otthon, mert utálják a munkájukat, a vállalkozásukat, nem boldogok benne, tele van dühvel az egész, ami őket is mérgezi. Persze nincs este, hogy ne jutnának el a gondolathoz, hogy miért csinálják, meg mi lenne, ha csak azzal foglalkoznának, ami valójában boldoggá teszi őket, de valahogy mégis folytatják azt a valamit, ami teljesen felőrli őket. 

És itt merül fel a motiváció szerepe, ugyanis olyan embereket látni, akik ugyanazon mentek keresztül, mint te, annyi különbséggel, hogy ők beletették a munkát és kitartottak, sok erőt adhat. Ugyanis bárhogy is legyen, önző módon minden sztoriban magunkat látjuk. Büszkék vagyunk a másikra, azért, hogy sikereket ért el, de számunkra minden történet csak egyet jelenthet: "ha ő meg tudta csinálni, akkor nekem is mehet". A motiváció persze nem egy egyszerű dolog, pont pár napja néztem a TED-en ebben a témában egy videót.

Dan Pink mesél arról, hogy miért nem működnek a motivációs rendszerek. Több kutatásból kiderült, hogy azok a cégek, akiknél valamilyen ösztönző rendszer az alapja a munkájuknak, vagy bónuszokat kaphatnak, ront a kreativitáson. Hogy miért? A kreativitás nem abból születik, hogy te több pénzt akarsz szerezni, ami ebben az esetben a mozgatórugó. A kreativitás akkor születik, ha problémát szeretnél megoldani. Egy olyan problémát, ami téged zavar. Természetesen az eredményorientált cégek tekintetében a belátható időre szóló ösztönző program működhet, de látniuk kell azt, hogy teljesíthető, ugyanis másképp könnyedén feladják. 

A bejegyzés második felében idéznék Dantől, ugyanis lényeges dolgokról beszél. Azokról az okokról, amiért a startupok működnek. A szabadság zsenialitása az alapjuk, az a valami, amiből a legjobb dolgok születnek. Kreatív, alkotó emberek kezét nem lehet 8-tól 4-ig egy asztalhoz láncolni. Ha azt szeretnéd, hogy nálad kamatoztassa minden tudását és tehetségét, adj neki szabadságot. Nézd meg, hogy miben jó, és hagyd, hogy azt csinálja. Az utolsó főnököm pont tavaly ilyenkor mondta - idézem -" te egy zseni vagy, de nem tudsz egy helyben ülni, nem vagy elég alázatos a céggel szemben, nekem pedig nem kell ilyen ember.". És milyen jó, hogy nem kellett neki, elindíthattam a saját vállalkozásomat, amiben több ügyfélnek dolgozhattam, kiélhettem a kreativitásomat és megnyugodhattam, végül felépíthettem a saját brandemet. De ha belelovallom magam abba, amit mondott, akkor elhiszem, hogy értéktelen vagyok, semmire sem képes, és a mai napig munkanélküliként élnék. Tény, vannak emberek, akik addig, amíg nem találják meg a helyüket, képtelenek lojálisak lenni egyetlen céghez.. Nekik az kell, hogy zizegjenek, hogy benne legyenek az életben, minél több benyomás érje őket, hiszen az fogja elvezetni őket arra a pontra, ami a boldog, kreatív alkotást jelenti nekik. Nekem sikerült elérnem erre a pontra, de ehhez egy kisebb ügynökségként kellett működnöm egy éven keresztül, viszont most már tökéletesen kirajzolódott bennem a cél.

Nálam például működött, hogy összeírtam azokat a dolgokat, amiket imádok csinálni, amik inspirálnak, és csak ilyen munkákat vállaltam el. Arról nem is beszélve, hogy megtaláltam a számomra legmotiválóbb légkört, ahol tudok alkotni, és milyen érdekes, onnantól kezdve, hogy a munkaidő rácsai nem voltak rajtam, elmúlt az allergiám, nyugodtabb lettem, és sikereket értem el. Onnantól, hogy nem kellett rettegnem, amikor elmentem tárgyalni, hogy a főnök most ugyan mit szól, hogy 2 óra kiesett a mai napomból egy tárgyalás miatt.. Nos, onnantól kezdve minden szuperül haladt. Ugyanis a kreativitást az ilyen főnökök megölik.

Dan erről is mesél:

"... az új üzleti gyakorlat három alkotóelem köré épül majd: önállóság,
kiválóság és cél. Önállóság: a vágy, hogy saját életünket magunk irányítsuk. Kiválóság: a vágy, hogy egyre
jobbak és jobbak legyünk valamiben, ami számít. Cél: a vágy, hogy olyasvalami érdekében cselekedjünk, ami túlmutat önmagunkon. Ezek egy teljesen új modell építőkövei.. "

Ami működik:

"Atlassian egy ausztrál szoftver cég. És valami hihetetlenül király dolgot csinálnak. Pár éve azt mondták a mérnökeiknek, "A következő 24 órában menjetek, és dolgozzatok azon, amin csak akartok, bármit, ami nem része a szokásos munkátoknak. Dolgozzatok akármin, amin szeretnétek." A mérnökök pedig arra használták az időt, hogy pompás kódjavítással és elegáns szoftver-feltöréssel álljanak elő. Ezután bemutatták a fejlesztéseiket a munkatársaiknak, a cég többi részének, egy egyszerű és keresetlen találkozó keretében a nap lezárásaként. Úgy hívják az eseményt, hogy FedEx Napok. Miért? Mert egy nap alatt elő kell állniuk valamivel. 

Az igazi önállóság egyetlen napján annyi 
szoftverhiba kijavítása történt, amennyi talán
nem is létezett előtte.

Olyan jól ment, hogy az Atlassian továbblépett, és a munkaidő 20% -ra alkalmazta. Hasonlóan, mint a híres Google esetében. Ahol a mérnökök idejük 20%-át arra fordíthatják, amire akarják. Önállóan döntenek az idejükről, a feladataikról, a csapataikról, a technikáikról. Radikális mennyiségű önállóság, és a Google-nél, ahogy sokan tudják is, az új termékek közel fele abban a bizonyos 20% időben születik. Olyan termékek mint a Gmail, Orkut, Google News."

És már el is érkeztünk a startupok világához, amibe egy hónap múlva belecsöppenhetek, a Szilícium-völgyből fogok jelentkezni online közvetítésekkel, videókkal a Bridge Budapest újságíró-ösztöndíjasaként. Érdekes lesz, az biztos.