Hogy mi különböztet meg sikeres embert a sikerestől? Az, hogy aki valóban sikeres, annak van magánélete, boldog, és nem stresszel folyton. Ki tudja kapcsolni a telefonját, és ha szüksége van rá, akár hetekre is el tud tűnni, akkor sem dől össze a világ körülötte. A saját értéke tudatában van, de nem gondolja azt, hogy nélküle megállna a világ. Megoldja a felmerülő problémákat, de csak abba kezd bele, amibe szerelmes, amiért oda meg vissza van. Csinálhat mást is, de amiben nem hisz, nem fog sokáig működni. Elhozza a sikert, de amilyen hamar elhozta, olyan hamar el is tünteti, ugyanis egy dolog rögtön szembetűnik majd neki: a pénz, a karrier, a siker nem fog ágyba bújni vele, nem fogja szeretni, csak megöli, szép lassan, és rávilágít arra, hogy lehet, hogy máshol a helye - vagy ha mégis az útján van, valamit nagyon máshogy kell csinálnia. És ha valamiben nem vagy boldog, azt elkezded szép lassan, akár tudat alatt is tönkretenni. Állj le időben. Foglalkozz valami olyannal, ami feltölt, ami boldoggá és teljessé teszi az életedet, és tiszteld azokat, akik hozzásegítenek ahhoz, hogy elérd az álmaidat. Arianna Huffington a világ egyik legbefolyásosabb nője, aki számára a napi 18 óra munka a hét minden egyes napján természetes számba megy. Hogy mi vezette a legmélyebb pontról egészen odáig, hogy erről egy könyvben írjon... Oprah Winfrey Super Soul Sunday c. műsorában mesélt.

A Huffinton Post szülőanyja, a világ egyik legbefolyásosabb nője, Arianna Huffington médiabirodalmáról mesél, a saját leckéjéről. Arról, hogy az ő sztorija mit tanít, hogy ő miért motivátor. Hiszen élete, felfogása és útja milliókat inspirál.

Miről szól a 21. század? Az emberek hajszolják a sikert, a pénzt, a hírnevet, mert azt hiszik, hogy arra van szükségük. Megtesznek érte mindent, valóság showkban szerepelnek, levetkőznek, jó helyre házasodnak, bármit megtesznek, csak hogy megkapják azt az életet, amiben minden kapu nyitva van, ahol nincsenek akadályok. Közben meg az élet nem erről szól. Az emberek egy része azt sem tudja, hogy számára mit jelent a siker, nem megy elég mélyre. Kitalál valamit, elindul egy úton, azon, amit az elején nagyon élvez, imád, aztán azon kapja magát, hogy három év múlva ott ül a több száz négyzetméteres irodájában, utál bejárni a saját cégébe, abba, ami milliókat és drága ingatlanok kulcsait helyezi a kezébe. Utálja az alkalmazottait, nem tud róluk tisztességesen beszélni, és csak a gondot látja a cégében. 18 órákat dolgozik, néha még talán többet is. Hajszolja magát, egészen a végkimerültségig mennek, amikor aztán elmennek egy wellness hétvégére valamelyik tengerparti ország luxusszállodájába, mintha mi sem történne. Nem néznek szembe azzal, ami a valóság. Hogy a siker nem ez. A sikernek nem arról kell szólnia, hogy tönkreteszed magad. Nincs az a pénz, az a yacht, az a lakás, ami annyit ér, hogy tönkretedd magad...

Arianna 2OO7-ben összeomlott, mélypontra került. Az élete darabokban hevert. Egyik nap az irodájában elvesztette az eszméletét, és lefejelte az asztalát. Órák múlva vérben ázva tért magához. Nem tudta, hogy mi történt, ráadásul a vizsgálatok sem mutattak semmit. Hogyan is mutathattak volna.. A probléma Arianna életstílusával volt, azokkal a prioritásokkal, amik szerint élte az életét. Akkor aztán bőven volt ideje átgondolni, hogy mit szeretne valójában. "Ez a siker? Komolyan az a siker, hogy vérben ázva ébredsz fel az irodádban?" kérdezte magától. Ha vérben feküdve ébredsz az irodádban, az minden, csak nem siker.

Gyorsan fejlődő hírblogja megkövetelte, hogy minél több időt töltsön munkával. Hamar rá kellett jönnie, hogy egy nap csak 24 órából áll, amiben nem tölthet minden órát munkával, mert az meg fogja ölni. Elmeséli, hogy akárhányszor visszanéz az életére, azokra az évekre, amikor túlhajszolta magát, a legnagyobb lehetőségeket vesztette el, ha épp észrevette őket a nagy kimerültségben. A mai napig 18 órát dolgozik naponta, és ez bizony igaz a hét minden napjára. Viszont. Olyan praktikákat iktatott az életébe, ami ki tudja szakítani a hétköznapokból - ugyanis ez a legfontosabb. Elkülöníteni a munkát, nem hazavinni, és feltöltődni a napod második felében. 

Ő például ahogy hazaér, kikapcsol minden elektronikus kütyüt - tudtad, hogy egy nap 15O alkalommal nézünk az okostelefonunkra? Nem csörögnek a telefonok, az iPad sem pittyeg, és az e-mailjeit sem figyeli. A hálószobája egy telefonok nélküli szentély. Ha hajnalban felébred, így még véletlenül sem néz rá a telefonjára, és kezd el aztán azon járni az agya, hogy mi lesz holnap. Ha te is folyton ezt csinálod, állj le vele. Az e-mailek megvárnak reggelig, viszont muszáj megteremtened magadnak azt a közeget, ami feltölt, ahol magadra tudsz figyelni. Náluk létezik egy policy, miszerint egy adott időszakban pl. Arianna nem elérhető, így nem is keresik. Egyébként meg ha baj van, úgyis megtalálják.

A startupoktól már megszokhattuk, hogy vannak kifejezetten relaxálásra kialakított helyek. Ők már tökéletesen tudják, hogy akár 1O perc alvás napközben többet érhet, mint két kávé egymás után, ugyanis ilyenkor kikapcsol az agyad, és le tudsz nyugodni, vissza tudsz térni önmagadhoz - ami elengedhetetlen. Arianna csak két alváskapszulát tudhat magáénak a Huffington Post szerkesztőségében, amibe bármikor visszavonulhat, amikor szükségét érzi.

"Fejezd be azt, ami már nem működik, ints neki búcsút,
és kerülj közelebb ahhoz, ami számodra szent."

Az életünkben egy visszatérő séma az elengedés. Az én életemben az egyetlen állandó dolog az írás, az összes többi évente eltűnik, mintha soha nem is lett volna. Minden év olyan, mint egy iskola: megtanulom, amit az adott területen tudnom kell ahhoz, hogy a saját utamat még tökéletesebben járhassam be. De tudni kell elengedni. Tudni kell azt mondani, hogy most már csak a saját dolgomra szeretnék koncentrálni, és nemet mondok az összes felkérésre, amikre eddig igent mondtál. Ha pedig el tudod engedni, szabaddá válsz, hiszen nem köti le a figyelmedet valami olyan, ami nem érdekel, ami egy percig sem izgat. Helyette pedig foglalkozhatsz azzal, ami igazán fontos és számít.

"Don't miss the moment."

Milyen érdekes az élet. Az a valaki, aki egy nonstop működő birodalmat vezet már az édesanyjától és később a gyerekeitől is ugyanazt a tanítást kapta: "be present", vagyis, legyél jelen a pillanatban, élvezd, és ne azon járjon az agyad, hogy mi lesz holnap a munkádban. Ami számít, ami fontos számodra, azt tiszteld meg azzal, hogy a teljes figyelmedet ráfordítod. Egyszer épp a gyerekeivel játszott, miközben megnyitott egy e-mailt. Akkor az édesanyja erélyesen rászólt, hogy ezt most azonnal fejezze be, hiszen AMI SZÁMÍT, annak a figyelmed 1OO%-ára van szüksége. Nem létezik a multitasking, avagy a több munka végzése egyszerre, csak a task switching működik, ami pedig arról szól, hogy addig, amíg egy feladatban vagy, arra koncentrálj, amikor pedig végeztél vele, jöhet a következő. 

A gyerekeit arra neveli, hogy merjenek, hogy menjenek az álmaik után. Biztatja őket, hiszen az elbukás az út része, és nem a siker ellentéte. Szeretné, ha a lányai is megtanulnák, hogy az univerzum - vagy nevezd bárminek - azért van, hogy támogasson, nem azért, hogy ellened legyen. Te csak csináld a dolgodat, azt, amiért ide születtél. Hiszen ha kitartóan csinálod, megjön a siker is. Csak ne akard a sikert, az elismerést, ne azért csináld. Csináld azért, mert boldog vagy tőle, és ha idáig eljutsz, már a célban is vagy. Hiszen amit mi csinálunk, az 1O%, a többi 9O% az mind csoda, valami, amit nem rajtunk múlik. De kötelességünk abba a 1O%-ba 1OO%-ot tennünk. Nincs más választásunk.